Elgondolások táplálkozásról
Dan Millman a táplálkozásról egyik könyvében:
"Kérdező: Úgy tűnik, elsiklasz a táplálkozáskiegészítők jelentősége mellett. Manapság pedig csak úgy ostromolnak bennünket a különféle
szennyező anyagok, amelyek ellen a testünk nem fejlesztett ki természetes védekezőképességet. És akár észrevesszük a szedett
kiegészítők hatását, akár nem, ezek az anyagok molekuláris szinten befolyásolnak bennünket. Miért nem veszed tekintetve a szükségességüket?”
Válasz:
Lehet hogy igazad van – legalábbis saját magad számára. De a kiegészítők szedésénél jóval nagyobb témáról van itt szó.
Ügyelj rá, nehogy vallássá tedd az étkezést, vagy nehogy fanatikus bizonyossággal kiáltsd ki az Igazságot a táplálkozás,
avagy bármi más téren. Ahogy mentoromnak, Szóknak a végén már figyelmeztetnie kellett: “Ha túlságosan ragaszkodsz a
táplálkozási előírásokhoz, akkor az ördögbe is, a stressz fog sírba vinni”. Bárki hivatkozhat eszményített szaktekintélyre
vagy könyvre, esetleg tudományos tanulmányra, hogy alátámassza saját táplálkozási hiedelmeit vagy gyakorlatát. Eltérő
minőségű tanulmányok születnek, és minden egyes tudományos végkövetkeztetésnek megtalálhatjuk az ellenkezőjét is.
Manapság az egyik neves orvos a magas szénhidrát- és alacsony zsírtartalmú étrendet javasolja a fogyókúrázóknak, míg
egy másik épp az ellenkezőjét – és mind a ketten igen meggyőző bizonyítékokkal szolgálnak. A piacon egyre-másra
megjelenő porok és tabletták csak még jobban összezavarja az embereket abban, hogy miként lehet a legjobb egyensúlyt
teremteni a testünkben. Valóban kapcsolatba kerülünk szennyező anyagokkal, különféle zajártalmak és a modern életvitel
egyéb stresszt okozó tényezői hatnak ránk. De mindig is feszültségekkel terhes volt az élet, és az emberi testnek elképesztő
az alkalmazkodóképessége. Isten (vagy ha úgy tetszik, a több millió éves törzsfejlődés) úgy tervezte az emberi testet, hogy
oktalanságnak tűnik egy hitrendszert a testi ösztönök elé helyezni. Ahogy Mark Twain óva intett: “Nehogy túl sok könyvet
olvassunk az egészséges étkezésről, mert belehalunk egy nyomdahibába.” Én is évekig szedtem kiegészítőket amíg egy nap
rá nem jöttem, hogy leginkább félelemből teszem, mert nem bízom a testemben. Ezért kísérletezésbe fogtam, és egy hónapon
át bombaerős vitaminokat és ásványi anyagkat szedtem, majd egy hónapra abbahagytam. Meglepetésemre, jobban éreztem
magam amikor nem szedtem őket, ezért inkább a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a rendszeres tornázásra, a friss vízre és a
friss levegőre összpontosítottam. Ha manapság fiatalabbnak nézek ki a koromnál, nem azért van, mert tanulmányokat olvastam
vagy kiegészítőket szedtem, hanem a génállományomnak és a testem útmutatásába vetett hitemnek köszönhetően. A testem tudja,
és a tudtomra adja, mire van szüksége az optimális egyensúlyhoz. A test tünetek nyelvén szól hozzám, hogy tudjam, mikor tért
ki az egyensúlyból. Ezért éppolyan jól figyelj oda a testedre, mint a legfrissebb tanulmányra. Noha én megtaláltam hogy nekem
mi működik a legjobban, azt nem tudom kitalálni, hogy neked vagy bárki másnak milyen sajátos táplálkozásmód válik be. Az
egyedi igényekkel vagy hiányokkal rendelkező embereknek talán csakugyan érdemes szedni valamit. A klimaxos nőknek több
kálciumra lehet szükségük, az antibiotikumokat szedőknek érdemes acidphilust használniuk. De a legtöbb egészséges embernek
elegendő, ha változatos értrenden él, összhangban az ösztöneivel, rendszeresen mozog, és eleget pihen. Tehát akár úgy döntünk,
hogy használunk kiegészítőket, akár úgy, hogy nem, jól tesszük, ha megbízunk a testünk szentségében és bölcsességében, hogy
optimális egyensúlyt teremtsünk, harmóniában a természettel.".
|
